Jelenlegi hely

GanzLife

Karantén-különkiadás

Iskolaújságunk Karantén-különkiadásának második írásában egyik tanulónk édesanyjának gondolatait olvashatjátok a járvánnyal és a 2020 tavaszán kialakult helyzettel kapcsolatban:

Ha jól emlékszem, először decemberben olvastam arról, hogy Kínában valamilyen vírusfertőzés terjed, ami az influenzához hasonlít, de drámai lehet a végkimenetele. Néztem a videókat az utcán összeeső emberekről, követtem a híreket a megbetegedés gyorsuló üteméről. Akkor még távolinak tűnt. Azt gondoltam, ez nálunk, Európában nem fordulhat elő, hiszen már nem élünk a középkorban, a járványok megfékezhetőek. Azután egyre több európai országban jelent meg a betegség. Az online hírek 30-40%-ban a koronavírusról szóltak. Már nem olvastam végig őket, csak a főcímeket futottam át. Kezdtem unni. VILÁGJÁRVÁNY! KORONAVÍRUS! VÉDEKEZZ! MOSS KEZET! NE FOGJ KEZET! FERTŐTLENÍTS! HORDJ MASZKOT! NE HORDJ MASZKOT! 1 MÉTER! 2 MÉTER! 10 MÉTER!

Elegem volt. Mindenhonnan a nagybetűs JÁRVÁNY jött velünk szembe. A „láthatatlan ellenség”, amely ellen csak összefogással tudunk csatát nyerni. Ezt harsogta a média és a közszereplők. Nem értettem velük egyet. A vírus nem ellenség. A természet része, ahogyan az emberi faj is. „Ő” is azt teszi, amit az emberiség már évszázadok óta tesz. Alkalmazkodik. Terjeszkedik. Fejlődik. Én nem láthatatlan ellenséget látok, hanem leckét a sorstól, a természettől. Az emberiség olyan szinten kizsákmányolja a bolygót, a növény- és állatvilágot, hogy már-már sorsszerűnek nevezhető a természettől erre érkező válasz. Mondhatnám, hogy az emberiség maga kövezte ki az „atyai pofonhoz” vezető utat, de bizonyára sokan vannak, aki nem értenek velem egyet.

Egyszer a drámapedagógia oktatóm azt mondta: „Mindenkinek megvan a maga igazsága.” Mi az én igazságom? Azt gondolom, hogy ideje visszatérni az „origóhoz”, és átértékelni, mi fontos számunkra, és mi nem az. Ideje megszabadulni a hamis értékektől, az anyagi javak hajszolásától, a külsőségektől, az egoizmustól. Ideje megtanulni figyelni egymásra. Ideje elfogadni, hogy nem az egyén, hanem a közösség ereje visz előre. A koronavírus, a JÁRVÁNY nem láthatatlan ellenség, hanem LEHETŐSÉG. Lehetőség a hibáink felismerésére. Lehetőség a generációk közötti párbeszédre. Lehetőség arra, hogy megtanuljunk újra harmóniában élni önmagunkkal, egymással és a természettel Lehetőség arra, hogy más irányt adjunk a jövőnknek. Ez az én igazságom!

szerző: „fadett”

Iskolaújságunk Karantén-különkiadásának első írását egy Ganzos öregdiák tollából (billentyűzetéből) olvashatjátok, aki egyetemistaként éli át a mostani helyzetet.

Benyomások az egyetemi távolléti oktatással kapcsolatban

szerző: Szrenka Viktor

Beköszöntött az április. Idén lesz négy éve, hogy elballagtam és beléptem a munka világába. Jelenleg az ELTE hírnevét öregbítem, harmadéves koreai főszakos, kínai minoros hallgatóként, de valahol ugyanaz a Ganzos diák vagyok, aki 2016-ban végleg átlépte a suli kapuját.

A jelenlegi járvány mindenkit váratlanul érintett. Az egyetemen előbb két napos rendkívüli szünetet rendeltek el, majd a tavaszi szünetet is előrehozták, március 23-án pedig kezdetét vette a távolléti oktatás. A digitális átállás meglepően gördülékenyen ment, egy óránk sem maradt el, jelenleg mindegyik különféle videohívást támogató alkalmazásokon keresztül zajlik. Az órák során tábla híján prezentációkat jelenítenek meg a tanárok, így tapasztalataim szerint a távolléti oktatásban jelenleg csak a mikrofon hiánya és a gyenge internetkapcsolat idézhet elő nehézségeket.

Szerintem összességében kényelmes hogy utazás nélkül, akár az otthoni fotel vagy kanapé kényelméből részt tudunk venni a tanórákon, és nem kizárt, hogy a praktikussága miatt az egyetemek a közeljövőben a hagyományos levelező szakok mellett személyes jelenlétet teljesen nélkülöző, online képzések meghirdetését is fontolóra fogják venni.

Szerkesztők

  • Dőreiné Miskolczi Éva
  • Balog Dániel (11.K)

Theme by Danetsoft and Danang Probo Sayekti inspired by Maksimer